Korán ébredtem, körülbelül fél6 felé járhatott az idő: senki nem volt talpon.. Én pedig bárhogy forgolódtam, bármelyik oldalamra fordultam maró érzés lüktetett bennem., ami már napok óta nem hagyott nyugodni.
Felkeltem, magamra kaptam egy melegítőt és lementem futni. A hideg szél, s a hó is javított az összekuszálódott agytekervényeimen, amelyek középpontjában egyetlen lány állt, akiért halni is kész voltam.
Ami az először eszembe jutott, az a tegnap este volt, ahogy elvesztettem a fejem és behúztam egy párat jól ismert Kevin cimborámnak, aki évekkel ezelőtt a Dumstrangból került át a Roxfortba, s fogadott ellenségemmé.
Emlékszem, hogy kikeltünk magunkból, s hogy a srácok, hogy nyugtattak le minket tegnap:
- Normálisak vagytok, hogy így összeverekedtek? - kérdezte felháborodva Rick.
- Állatok vagytok vagy emberek? - folytatta Kyle.
- Emberek vagyunk, de mi is férfiből vagyunk. - mondtam dühösen fújtatva, mint egy bika.
- Mond csak Rick. Te nem lennél féltékeny, ha Gabby-t egy seggfej tapizná? Vagy - Philip, milyen érzés lenne, ha Bellát más karjaiban látnád? - a fiúk nem válaszoltak. Összenéztek, majd Rick mélyen felsóhajtott.
- Jól van. Inkább ide hívom Daisy-t, hogy segítsen összeszedni magatokat. - Feküdjetek le, mert holnap kirándulunk. Elég volt a mai napból. - Philip Rickkel kiment a szobában, és csak én meg Chris maradtunk bent. Frederick és Jason Patrickkel és Justinnel voltak.
- Haver rohadt dühős vagyok. - mondtam, és belebokszoltam a párnámba.
- Nekem mondod? Addig vertem volna azt a szemetet, amíg ki nem verem belőle a szuszt is.
- Kevés volt a kis Kevin gyereknek a hasba ütés.
- Milyen mákja van mind a kettőnek. - Miután Daisy kitsztította a sebeinket, majd elment a hálónkból.. Nem rögtön feküdtünk le, hanem egy- két órát még felhevülve átbeszéltünk.
- Amikor látom, hogy Kevin a szemébe néz és a haját birizgálja, ő pedig nevet, vagy elpirul, olyan érzésem van, mintha egy gurkó talált volna gyomron, de leginkább szíven.- mondtam, miközben az ágyamon ültem és birizgáltam azt.
- De holnap Maszkabál és végre lesz időnk becserkészni őket és megismerni azt a Corneliát, akiről Sue beszélt- ez volt az utolsó szavam aznap éjjel, s amik meghatározták az az napomat.
Megpróbáltam eltaszítani magamtól Corneliát, de ez nem volt ilyen egyszerű. Ezzel anyum akaratát tagadnám meg, a családom jó szándékát rontanám el, hisz ő csak megpróbálta kifejezni az érzéseit, de rossz időben, rossz helyen, úgy, hogy reagálni sem bírtam, s mindennek Ő is tanúja volt.
De két seprű között ültem: nem akartam megbántani Corneliát, de főként Suet.
Azonban volt egy erős elhatározásom: vissza kellett szereznem Jessiet. Első lépésként gyors postabagollyal röpítettem egy üzenetet Kevinnek, mely egy találkára invitálta őt. A tervem egyszerű volt: négyszemközt megbeszélni, hogy kié lesz a lány..
Senkit nem avattam be, még Christ sem, mert azonnal leállított volna, ám mivel Cornelia tudomást szerzett a levélről, kénytelen voltam elfogadni, hogy el fog kísérni a találka helyszínére.
Gyorsan megérkeztünk Londonba, hopp- porral. Az egyik Zsebpiszok közben található "vendéglőbe", pontosabb nevén egy kocsmába indultam, de előtte kiraktam Corneliát egy ruhaboltba, talárt nézegetni.
Amint beléptem a helyiségbe a szokásos ködfelleg jelent meg szemeim előtt, a homályosan pislákoló fény, zajongó tömeg, furcsa, ijesztő boszorkák és varázslók tömege.
Az egyik közeli asztalnál ült Kevin- azonnal kiszúrtam. Magabiztosnak nézett ki, mint aki gonosz terveket szövöget a fejében. Leültem, pont vele szemben. Próbáltam magabiztosnak látszani, ahogy ő is.
- Meglepődtem a leveleden- kezdte rekedtes hangon. "Ezt biztos gyakorolta"- gondoltam.
- Nem volt benne semmi meglepő, csupán tisztázni szeretném az erőviszonyokat- mondtam.
- Itt nincs mit tisztázni- úgy beszélt és sóhajtozott, mintha túl unalmas lett volna számára a beszélgetés, ami még alig vette kezdetét.- Tudod, miután téged taccsra tett, véletlenül futottunk össze, majd pár napra rá, újra találkoztunk, csak az már nem a sors műve volt. És ez mit jelent? Érdeklődik irántam, vagyis úgy látom ez több, mint érdeklődés- forgatta az ujján lévő, kígyó alakú aranygyűrűt, melynek szemei smaragzöld színben pompáztak.
- És mint tudjuk, számodra sem közömbös... Azóta lihegsz utána, mióta a Roxfortba kerültél, de nagyon jól tudtad, hogy a barátnőm, mégis nyomultál rá, szánalmas vagy.
- Nem a véleményed a lényeg, hanem ő. Nem hiányzik, hogy édeseket kacagjon, vagy ajkai, melyek olyan finomak mint a méz, a tiédre tapasztsa?- vigyorgott. Bennem pedig el kezdett dolgozni az ideg. Megcsókolta? Megcsókolta? Én miért nem tudok erőől???
- Ő az enyém- mondtam ridegen és megrendíthetetlenül.
- Ő nem egy tárgy, épp ezért örül, hogy velem lehet. Mert ellenben veled, én nőként kezelem.. De hagy folytassam..
- Nem érdekel- durcáskodtam.
- De érdekel, hiszen még nem hallottad a lényeget. Szóval többször találkoztunk, egyre többször.. Én voltam és vagyok a lelki támasza, BÍZIK BENNEM- emelte ki az utolsó szavakat.
- Nem hiszem....
- Majd meglátjuk ma, a Maszkabálon. Meglátjuk, kit fog választani.. Azt a fiút, aki megcsalta, s fájdalomba tiporta, vagy azt a férfit, aki mellette van jóban rosszban!?- hánynom kellett a hasonlítgatásától, de próbáltam megőrizni a higgadtságom.
- A választás egyértelmű- szóltam öntelten.
- Pontosan. Egyértelmű, hogy én nyerek, s ma este végre hivatalossá tesszük a járásunkat- alig bírtam már magammal ezeknél a soroknál..- Sőt, mindezt megkoronázzuk egy csodálatos estével. Gyertyafény, lázas csókok- elvesztettem a fejem, hüledeztem a gondolatra, hogy ők ketten....
- Még csak 14 éves és nem is szeret- mondtam undorodva a képtől, melyet magam elé vetítve....
- Pont ideális alkalom. Tudod, hogyha lángol a szerelem nem a kor számít, s nem is a tested. Bepótolom azt, amit te elhalasztottál..
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni...- égtem a vágytól, hogy behúzhassak neki.
- Hidd el, hozzá merek. De igazából minden rajta áll, vagy rajta bukik. Most tudjuk meg ki is igazán- mondta, majd felállt.
- Most ha megengeded mennék is. Elő kell készítenem a terepet, hisz ha nem tudnád, megsúgom: a szerelem olyan mint a harc. Meglátjuk, melyikünk fog győzedelmeskedni- megalázóan vigyorgott, majd ott hagyott.
Egy percig magamban dühöngtem, majd felugrottam, kimasíroztam a "szórakozóhelyről", s megkerestem Corneliát.
- Na mi volt?- kérdezte, miután kiléptünk az üzletből.
- Semmi szóra méltatható- válaszoltam tömören, miközben az Abszol út havas utcáit róttam, rohanva az egyik zsupszkulcshoz, mely hazaszállított minket.
- Hol voltál, haver?- kérdően vizslatott Chris Frederickkel az oldalán. Szerencsére másnak nem nagyon tűnt fel a nagy tömegben, hogy elszöktem.
- Hát, elkísértem Corneliát. Tudod, egy kis baráti szívesség, de ahogy kérte, nem szeretném elmondani részletes tartalmát.
- Igen, ez kissé magán jellegű. Bocsi, Chris és Fred- közölte Cornelia, tovább erősítve az álcát, melyet leginkább Frederick előtt állítottunk fel.
Chris tudta, hogy valami hazugság van a dologban, mert idegesen játszadozni kezdtem az ujjaimmal, habár nem túl feltűnően.
- Na, szóval, mi is történt igazából?- kérdezte Christopher, amint a lépcsőfordulóba értünk.
- Beszéltem Kevinnel- ettől kezdve csak erről beszéltünk. Chris kicsit besértődött, hogy nem szóltam neki, de igazat adott, hogy megállított volna. Viszont a fejleményeken ő is ugyanígy bedühödött.
Csupán két percre szakadtunk el egymástól, amikor Cornelia megrohamozta Christ, aki csodálatosan hárította a támadást.
A kirándulás alatt végig erről dumáltunk, teljesen áthevülve. Nem sokat foglalkoztam a szigettel, ám amikor csoportokra oszlottunk különleges figyelmet szenteltem rá, hogy csak kettesben legyünk az én jó haverommal.
Ahogy hazaértünk elkezdtünk valami tervet kieszelni, de nem sikerült, mert az ajtón kopogtattak.
Unottan nyitottam ki az ajtót, mint valami pincér, aki már a 8. óráját tölti szolgálatban. Amint megláttam a "vendéget" rögtön elmosolyodtam, s a boldogság megcsillant a szememben.
- Sueee!
- Nyugodj meg, nem hozzád jöttem, hanem ahhoz a trollagyú unokatestvéremhez - elfutott a méreg, a düh, a szomorúság. Kitoltam az ajtón Christ, aztán lehuppantam az ágyra. Két percig sem bírtam, lehet, hogy gyerekes húzás volt, de hallgatóznom kellett. Füleltem, de semmit sem lehetett hallani. Aztán félénken kitártam az ajtót, de ők már nem voltak ott.
Újra levágtam magam az ágyra, s elkezdtem egy könyvet olvasni, bízva abban, hogy eltereli a gondolataimat.
Amint kitárult az ajtó, eldobtam a könyvet.
- Hol voltatok Chris? - kérdeztem.
- Kint a folyosón. Beszélgettünk.
- És miről?
- Cathyről. - Kissé elszontyolodtam, aztán felültem.
- És pontosabban?
- Hát, hogy beszélnünk kell, meg bocsánatot kell kérnem tőle. Figyi Zack. Ma este mindenképpen beszéljünk a lányokkal. Mind a kettőnk hibázott, és a lányok eleget szenvedtek miattunk. - Mondta, miközben én a padlót elemeztem... - A bálon keressük meg őket.
- És mi lesz Corneliával és Sabrinával? Hiszen megkértek minket, hogy kísérjük el őket a bálon.
- Attól még a kísérőjük lehetünk, de a lányok sokkal fontosabbak. Nem tudom, de engem megesz a féltékenység, ha Connor Cathleenhez ér. Puszta kézzel darabokra szedném.
- Ne is mond! És Kevin? Úgy hogy tudom, hogy szerelmes volt az én angyalomba még jobban feldühödöm. Nem merek arra gondolni, hogy a karjaiban tartja. Ha meglátom… - Felálltam és bámultam ki az ablakon, gondolva arra a részletre, amit nem mondtam el Chrisnek...
- Hej, nagyfiú! Tartsd vissza a túlcsorduló gyűlöletedet. Nem kell több probléma.
- Bocs, de tényleg…
- Tudom. Én is úgy érzek.
- Menjünk ki futni. Legalább megnyugszunk egy picit. - ajánlottam fel Zack, hisz reggel is olyan jól esett egy kicsit megutaztatni a gondjaimat, bajaimat. Most meg végképp szükségem volt rá.
- Jó ötlet. - felöltöztünk, megebédeltünk és egészen 6-ig kint voltunk. Nagyon sokat futottunk, de jól is esett. Felmentünk, majd nekiálltunk készülődni. Először is letusoltunk. Kiválasztottam Sue egyik kedvenc tervezőjének öltönyét, melyet még nem látott rajtam. Cipő, maszk és illatszer. Bevetésre kész.
- Zack, bármi is történjen a cél, hogy visszaszerezzük Cathyt és Suet.
- Hajrá, haver!
8 óra előtt már izgalomban égtünk, de sehol sem találtuk őket...
- Zack, menjünk a konyhába. Keressük meg Willow-t, és érdeklődjünk, hogy itt vannak-e a lányok, vagy még le sem jöttek.
A konyhába nagy zűrzavar uralkodott. Házimanók rohangásztak. Ételek, és italok készültek. Willow a sütő előtt állt. Épp egy almapitét nézett.
- Willow!
- Igen, úrfi. Segíthetek valamibe?
- Igen. Meg tudná mondani, hogy Cathleen és Susan kisasszony lejöttek már?
- Nem hiszem, úrfi, de ha ragaszkodik hozzá, akkor megnézem.
- Megkérnélek.
- Várjanak meg. Mindjárt jövök. - pár perc múlva Willow lejött, és közölte velünk, hogy a lányok még készülődnek. Chris vett egy mély levegőt.
- Nyugi, haver, menni fog! - nyugtattam, habár én sem voltam túl nyugodt, dőleg a Kevinnel való beszélgetésünk tartalma miatt.
Kimentünk egy kicsit levegőzni. Sokáig kint beszélgettünk, üdvözöltük a vendégeket, s csak 10 felé mentünk vissza, higgadtabb állapotban.
Zackre pillantottam, és bólintottam. Kimentünk levegőzni, és kb. 10 felé jöttünk be. A lányokat kerestük, de maszkok, a hatalmas tömeg árjában totál összeomlasztotta a tervünket. Nem találtuk egyik lányt sem. Plusz Cornelia és Sabrina táncolni akart velünk, s nem lett volna szép visszautasítani őket, de ezzel rohamosan repült az idő. Aztán Chrisnek eszébe jutott, hogy varázsolnunk kellene. Ezt hagytuk utoljára, de mivel időközben elmondtam, hogy Kevin le akarja fektetni Susant, előhúztuk a radikálisabb tervet.
Külön váltunk, Chris a pálcájáért szaladt én pedig tovább kerestem. Megláttam, biztos voltam benne, hogy ő volt az. Arany haj, gyönyörű arcvonások, finom stílus, gyémánt kacaj..
Percekig gyűjtöttem a bátorságot, hogy odamenjek hozzá, mert tudtam, ebből patária is lehet. Mire épp elindultam, eltűnt.
Teljesen megőrültem, nem éreztem mást, csak idegességet, dühöt és félelmet. Féltettem őt, nehogy butaságot csináljon... Nem akartam... Nem akartam már csak rá sem gondolni a dologra...
- Mindjárt éjfél!- hallottam a hátam mögül. Elkezdődött a visszaszámlálás, s én dühödten rohantam ki a teremből. Magamhoz szólítottam a pálcámat. nem volt könnyű, egyáltalán nem tudtam koncentrálni.
Amint a kezemben tartottam a varázseszközöm, visszamentem a terembe és én is elkezdtem keresni. Nem volt semmi eredménye, de én annál elszántabban kerestem. Közben Christ követve a bálterem ajtajához rohantam.
- Na megtaláltad a lányokat? - kérdeztem, reménykedve, hogy ő sikerrel járt. - Mintha a föld nyelte volna el őket.
- Nem. És ez nyugtalanít. Biztos, hogy Connor és Kevinnel vannak. - felmordultam, már- már remegtem a dühtől..
- Zack! Zack! - Rebecca, Cathy legkisebb unokahúga, aki mellesleg rajong Leahért idegesen, könnyes szemekkel rohant felém.
- Mi az Becca? - leguggoltunk, hogy egy szintbe legyünk a kislánnyal.
- Kisz! Kéjlek kejes meg Cathy-t. Elment azzal a fiúval.- mondta a mellettem guggoló srácnak.
- Becca, figyelj rám! - fogtam meg a kis kezét. - Sue is velük van?
- Igen. A fiúk elvitték őket a kedvenc helyükje. A fiúk azt mondták, hogy bulizni akajnak.- Chris felállt.
- De hiszen az Párisban van. - mondta Chris.
- Becky, mi a hely neve? - kérdeztem. - Véletlenül nem Magic Drinks & Funny dance?
- De igen.
- A francba! - kiáltott fel Chris. Engem is elfutott a méreg, de inkább ne szólaltam meg, hisz ott volt Becca. Inkbb belecsíptem Christopher combjába. - És szóltak valakinek?- vallatta Chris Beccát.
- A-aaaa.
- Figyelj ide, Becky! Nyugodj meg, menj be, igyál egy juice-t, és ne mondj senkinek semmit, jó? Mi majd visszahozzuk a lányokat.
- De mind a kettőt, jó?
- Hát persze. - Chris megnyugtatta a lányt. - Na eredj - mondta neki, s a lányka beugrándozott a terembe. Egyszerre egyenesedtünk fel.
- Zsupszkulccsal?
- Induljunk!
A zsupszkulcshoz elérni könnyű volt, de onnan nehezebb volt az út. Amint megérkeztünk Franciaországba futásnak eredtünk, hogy minél hamarabb elérjünk a szórakozóhelyre.
Vérfagyasztó sikoly hallatszott a messzeségből. Chris és én összenéztünk. Elkedztünk teljes erőnkből sprintelni. A havas táj, melyet sötét ég takart el, félelmetes párosítást alkotott, s a képet további két szörnyűség rombolta valósággá: a két védtelen lány, két izgága, felhevült srác teste alatt.
Azt hittem, ott helyben szakad meg a szívem. Szörnyű látvány volt, ami elénk tárult. Megiramodtam, s lerántottam a kapálózó Suen tevékenykedő Kevint.
- Most öllek meg te szemétláda! - ordítottam, s a földre tiportam. Behúztam neki egyet, mire ő letaszított magáról és felállt.
- Én legalább betartom az ígéretem! Tudod, milyen édes a kis Sue- kezdett bele gusztustalan mondataiba, miközben behúzott nekem párat.
- Én is betartom! Hozzáértél, most meghalsz!- ordítottam, s behúztam neki egy nagyot. Eleredt az orra vére. Felordított, nekem rontott, lehúzott a földre, s elkezdett püfölni. Lerúgtam magamra, s átgurultunk a másik oldalunkra, én voltam felül, s elintéztem egy kék- lila monoklit a szeme fölött. Lerántott magáról, s belém rúgott, aztán a fejemet célozta meg, de újra visszarántottam a földre, kicsavartam a kezét, olyan pózba, hogy mozdulni se bírjon, mert ha megteszi saját maga töri ki a karját.
De megkaparintotta a pálcámat, s a földre kényszerített míg ő maga felállt.
- Én megjósoltam a nyertest!- kacagott fel. Nem szóltam, csak meglendítettem a lábam, mint egy propellert és kibuktattam, majd rámásztam és tovább ütlegeltem, addig amíg egyik bordája el nem tört.
Mikor már elvesztette az eszméletét, felkeltem. S gúnyosan, undorodva néztem le rá. Akkor jelentek meg Philipék, akik leszedték Christ Connorról.
- Chris! Chris! Térj magadhoz!- rázta meg Philip Christ.
- Mi a jó Merlint kerestek itt?
- Te kérdezed? Te? És én mit mondjak? Dana, Cay barátnője…
- Tudom, hogy ki ő. - mondta Sam.
- Nem találta Cathyt, és nálam érdeklődött, hogy hol van. Beccatól megkérdeztük, és elsírta magát, majd mindent elmesélt. Miért nem szóltatok senkinek te ökör? - Philip nagyon dühös volt.
- Gondolod, hogy volt idő? Siettünk. Ki tudja mi történt volna, ha nem érünk ide. Te kockáztattál volna, ha? Kockáztattál volna? És én vagyok az ökör? Te seggfej! - Philip behúzott egyet Samynek, ami még nekem is "fájt". - Állítsd le magad! - ordítozott. Letérdelt Connor mellé, miközben Rick és Kyle Kevin mellett térdeltek, vizsgálták a szemétládákat. Elkezdtem hátrálni, s egészen megfordultam, hogy Sue segítségére siethessek.
Ott didergett és próbált mozdulni, felülni, de teljesen átfagyott és sokk hatása alatt állt. Könnyek táncoltak le az arcán, át az ajkain, le a hó födte földre. Teli volt sérülésekkel, véres volt, hatalmas horzsolásai voltak, s ruha is alig maradt rajta. Leírhatatlan fájdalmat éreztem, mert bántották Őt.
Leguggoltam mellé.
- Angyalom!- simogattam meg a fejét, miközben lábra segítettem. Meg akart szólalni, de nem hagytam.- Shh, semmi baj, minden okés lesz- csókoltam meg a homlokát és ráterítettem a kabátom.
- Cathy, tündérem, kérlek szólalj meg. - hallottam Cathyt. Ő is borzalmasan festett, meggyötörten, megalázottan.
- Majdnem halálra vertétek ezeket. - szólt Kyle.
- Csodálkozol, bakker? - kérdeztem, s a kezeimbe emeltem Suet, aki erre nyöszörgött egyet.
- Induljunk! - szólt Chris, s válaszol bólintottam.
- Ezekkel mi lesz? - kérdezte Philip. - Nem a mi dolgunk, hogy elvigyük őket. - Dühösen néztem végig a két véeresen fekvő csúszómászón.
- Magasról letojom, hogy mi lesz velük. Tőlem itt rohadhatnak meg.
- A számból vetted ki a szó-t - mondtam, egyetértve Chrissel. Elővarázsoltuk a seprőinket. Két - két lepedőt kötöttünk rájuk, és belehelyeztük a lányokat. Elindultunk.
- A faházban leszünk. Nem akarom, hogy Cathy szülei megtudják, hogy mi történt. Egyenlőre nem. - szólt oda Sam a nagyoknak.
- Nem tarthatod titokban, Chris. - Szólt Rick.
- Ha ügyesek leszünk - válaszoltam - akkor ti kapjátok meg azt a dicsőséget, hogy papolhattok majd nekik.
Gyorsan megérkeztünk a zsupszkulcshoz. Ráügyeskedtük a lányok kezét a bakancsra, magunkhoz fogtuk a seprűket és két perc múlva a birtokon repültünk.
Amint megérkeztünk a házba rögtön rendezkedni kezdtünk. Begyújtottam a kandallót, addig Chris összetolta a lányok ágyait, puha, jó illatú paplanokat varázsolt elő, beágyazott. Aztán együtt átvarázsoltuk a lányok ruháit pizsamára, kitisztítottuk a sebeiket, néhol bekötöztük őket, teát főztünk, majd magunkat is rendbe szedtük.
- Hát nem úgy alakult, ahogy képzeltem- mondta Chris.
- De jobb mint, ahogy alakulhatott volna- mondtam ridegen, miközben Cathy felkiáltott.
- Chris! Chris! - Cathy rémálmodott.
- Csssss… Nyugi, tündérem, itt vagyok! - befeküdt mellé és átölelte.
Én még a teát szürcsölgettem, s elmálazva figyeltem az én szuszogó angyalomat, s végül átöleltem. Talán nekem volt szükségem az ő ölelésére, s édes illatára...
Felkeltem, magamra kaptam egy melegítőt és lementem futni. A hideg szél, s a hó is javított az összekuszálódott agytekervényeimen, amelyek középpontjában egyetlen lány állt, akiért halni is kész voltam.
Ami az először eszembe jutott, az a tegnap este volt, ahogy elvesztettem a fejem és behúztam egy párat jól ismert Kevin cimborámnak, aki évekkel ezelőtt a Dumstrangból került át a Roxfortba, s fogadott ellenségemmé.
Emlékszem, hogy kikeltünk magunkból, s hogy a srácok, hogy nyugtattak le minket tegnap:
- Normálisak vagytok, hogy így összeverekedtek? - kérdezte felháborodva Rick.
- Állatok vagytok vagy emberek? - folytatta Kyle.
- Emberek vagyunk, de mi is férfiből vagyunk. - mondtam dühösen fújtatva, mint egy bika.
- Mond csak Rick. Te nem lennél féltékeny, ha Gabby-t egy seggfej tapizná? Vagy - Philip, milyen érzés lenne, ha Bellát más karjaiban látnád? - a fiúk nem válaszoltak. Összenéztek, majd Rick mélyen felsóhajtott.
- Jól van. Inkább ide hívom Daisy-t, hogy segítsen összeszedni magatokat. - Feküdjetek le, mert holnap kirándulunk. Elég volt a mai napból. - Philip Rickkel kiment a szobában, és csak én meg Chris maradtunk bent. Frederick és Jason Patrickkel és Justinnel voltak.
- Haver rohadt dühős vagyok. - mondtam, és belebokszoltam a párnámba.
- Nekem mondod? Addig vertem volna azt a szemetet, amíg ki nem verem belőle a szuszt is.
- Kevés volt a kis Kevin gyereknek a hasba ütés.
- Milyen mákja van mind a kettőnek. - Miután Daisy kitsztította a sebeinket, majd elment a hálónkból.. Nem rögtön feküdtünk le, hanem egy- két órát még felhevülve átbeszéltünk.
- Amikor látom, hogy Kevin a szemébe néz és a haját birizgálja, ő pedig nevet, vagy elpirul, olyan érzésem van, mintha egy gurkó talált volna gyomron, de leginkább szíven.- mondtam, miközben az ágyamon ültem és birizgáltam azt.
- De holnap Maszkabál és végre lesz időnk becserkészni őket és megismerni azt a Corneliát, akiről Sue beszélt- ez volt az utolsó szavam aznap éjjel, s amik meghatározták az az napomat.
Megpróbáltam eltaszítani magamtól Corneliát, de ez nem volt ilyen egyszerű. Ezzel anyum akaratát tagadnám meg, a családom jó szándékát rontanám el, hisz ő csak megpróbálta kifejezni az érzéseit, de rossz időben, rossz helyen, úgy, hogy reagálni sem bírtam, s mindennek Ő is tanúja volt.
De két seprű között ültem: nem akartam megbántani Corneliát, de főként Suet.
Azonban volt egy erős elhatározásom: vissza kellett szereznem Jessiet. Első lépésként gyors postabagollyal röpítettem egy üzenetet Kevinnek, mely egy találkára invitálta őt. A tervem egyszerű volt: négyszemközt megbeszélni, hogy kié lesz a lány..
Senkit nem avattam be, még Christ sem, mert azonnal leállított volna, ám mivel Cornelia tudomást szerzett a levélről, kénytelen voltam elfogadni, hogy el fog kísérni a találka helyszínére.
Gyorsan megérkeztünk Londonba, hopp- porral. Az egyik Zsebpiszok közben található "vendéglőbe", pontosabb nevén egy kocsmába indultam, de előtte kiraktam Corneliát egy ruhaboltba, talárt nézegetni.
Amint beléptem a helyiségbe a szokásos ködfelleg jelent meg szemeim előtt, a homályosan pislákoló fény, zajongó tömeg, furcsa, ijesztő boszorkák és varázslók tömege.
Az egyik közeli asztalnál ült Kevin- azonnal kiszúrtam. Magabiztosnak nézett ki, mint aki gonosz terveket szövöget a fejében. Leültem, pont vele szemben. Próbáltam magabiztosnak látszani, ahogy ő is.
- Meglepődtem a leveleden- kezdte rekedtes hangon. "Ezt biztos gyakorolta"- gondoltam.
- Nem volt benne semmi meglepő, csupán tisztázni szeretném az erőviszonyokat- mondtam.
- Itt nincs mit tisztázni- úgy beszélt és sóhajtozott, mintha túl unalmas lett volna számára a beszélgetés, ami még alig vette kezdetét.- Tudod, miután téged taccsra tett, véletlenül futottunk össze, majd pár napra rá, újra találkoztunk, csak az már nem a sors műve volt. És ez mit jelent? Érdeklődik irántam, vagyis úgy látom ez több, mint érdeklődés- forgatta az ujján lévő, kígyó alakú aranygyűrűt, melynek szemei smaragzöld színben pompáztak.
- És mint tudjuk, számodra sem közömbös... Azóta lihegsz utána, mióta a Roxfortba kerültél, de nagyon jól tudtad, hogy a barátnőm, mégis nyomultál rá, szánalmas vagy.
- Nem a véleményed a lényeg, hanem ő. Nem hiányzik, hogy édeseket kacagjon, vagy ajkai, melyek olyan finomak mint a méz, a tiédre tapasztsa?- vigyorgott. Bennem pedig el kezdett dolgozni az ideg. Megcsókolta? Megcsókolta? Én miért nem tudok erőől???
- Ő az enyém- mondtam ridegen és megrendíthetetlenül.
- Ő nem egy tárgy, épp ezért örül, hogy velem lehet. Mert ellenben veled, én nőként kezelem.. De hagy folytassam..
- Nem érdekel- durcáskodtam.
- De érdekel, hiszen még nem hallottad a lényeget. Szóval többször találkoztunk, egyre többször.. Én voltam és vagyok a lelki támasza, BÍZIK BENNEM- emelte ki az utolsó szavakat.
- Nem hiszem....
- Majd meglátjuk ma, a Maszkabálon. Meglátjuk, kit fog választani.. Azt a fiút, aki megcsalta, s fájdalomba tiporta, vagy azt a férfit, aki mellette van jóban rosszban!?- hánynom kellett a hasonlítgatásától, de próbáltam megőrizni a higgadtságom.
- A választás egyértelmű- szóltam öntelten.
- Pontosan. Egyértelmű, hogy én nyerek, s ma este végre hivatalossá tesszük a járásunkat- alig bírtam már magammal ezeknél a soroknál..- Sőt, mindezt megkoronázzuk egy csodálatos estével. Gyertyafény, lázas csókok- elvesztettem a fejem, hüledeztem a gondolatra, hogy ők ketten....
- Még csak 14 éves és nem is szeret- mondtam undorodva a képtől, melyet magam elé vetítve....
- Pont ideális alkalom. Tudod, hogyha lángol a szerelem nem a kor számít, s nem is a tested. Bepótolom azt, amit te elhalasztottál..
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni...- égtem a vágytól, hogy behúzhassak neki.
- Hidd el, hozzá merek. De igazából minden rajta áll, vagy rajta bukik. Most tudjuk meg ki is igazán- mondta, majd felállt.
- Most ha megengeded mennék is. Elő kell készítenem a terepet, hisz ha nem tudnád, megsúgom: a szerelem olyan mint a harc. Meglátjuk, melyikünk fog győzedelmeskedni- megalázóan vigyorgott, majd ott hagyott.
Egy percig magamban dühöngtem, majd felugrottam, kimasíroztam a "szórakozóhelyről", s megkerestem Corneliát.
- Na mi volt?- kérdezte, miután kiléptünk az üzletből.
- Semmi szóra méltatható- válaszoltam tömören, miközben az Abszol út havas utcáit róttam, rohanva az egyik zsupszkulcshoz, mely hazaszállított minket.
- Hol voltál, haver?- kérdően vizslatott Chris Frederickkel az oldalán. Szerencsére másnak nem nagyon tűnt fel a nagy tömegben, hogy elszöktem.
- Hát, elkísértem Corneliát. Tudod, egy kis baráti szívesség, de ahogy kérte, nem szeretném elmondani részletes tartalmát.
- Igen, ez kissé magán jellegű. Bocsi, Chris és Fred- közölte Cornelia, tovább erősítve az álcát, melyet leginkább Frederick előtt állítottunk fel.
Chris tudta, hogy valami hazugság van a dologban, mert idegesen játszadozni kezdtem az ujjaimmal, habár nem túl feltűnően.
- Na, szóval, mi is történt igazából?- kérdezte Christopher, amint a lépcsőfordulóba értünk.
- Beszéltem Kevinnel- ettől kezdve csak erről beszéltünk. Chris kicsit besértődött, hogy nem szóltam neki, de igazat adott, hogy megállított volna. Viszont a fejleményeken ő is ugyanígy bedühödött.
Csupán két percre szakadtunk el egymástól, amikor Cornelia megrohamozta Christ, aki csodálatosan hárította a támadást.
A kirándulás alatt végig erről dumáltunk, teljesen áthevülve. Nem sokat foglalkoztam a szigettel, ám amikor csoportokra oszlottunk különleges figyelmet szenteltem rá, hogy csak kettesben legyünk az én jó haverommal.
Ahogy hazaértünk elkezdtünk valami tervet kieszelni, de nem sikerült, mert az ajtón kopogtattak.
Unottan nyitottam ki az ajtót, mint valami pincér, aki már a 8. óráját tölti szolgálatban. Amint megláttam a "vendéget" rögtön elmosolyodtam, s a boldogság megcsillant a szememben.
- Sueee!
- Nyugodj meg, nem hozzád jöttem, hanem ahhoz a trollagyú unokatestvéremhez - elfutott a méreg, a düh, a szomorúság. Kitoltam az ajtón Christ, aztán lehuppantam az ágyra. Két percig sem bírtam, lehet, hogy gyerekes húzás volt, de hallgatóznom kellett. Füleltem, de semmit sem lehetett hallani. Aztán félénken kitártam az ajtót, de ők már nem voltak ott.
Újra levágtam magam az ágyra, s elkezdtem egy könyvet olvasni, bízva abban, hogy eltereli a gondolataimat.
Amint kitárult az ajtó, eldobtam a könyvet.
- Hol voltatok Chris? - kérdeztem.
- Kint a folyosón. Beszélgettünk.
- És miről?
- Cathyről. - Kissé elszontyolodtam, aztán felültem.
- És pontosabban?
- Hát, hogy beszélnünk kell, meg bocsánatot kell kérnem tőle. Figyi Zack. Ma este mindenképpen beszéljünk a lányokkal. Mind a kettőnk hibázott, és a lányok eleget szenvedtek miattunk. - Mondta, miközben én a padlót elemeztem... - A bálon keressük meg őket.
- És mi lesz Corneliával és Sabrinával? Hiszen megkértek minket, hogy kísérjük el őket a bálon.
- Attól még a kísérőjük lehetünk, de a lányok sokkal fontosabbak. Nem tudom, de engem megesz a féltékenység, ha Connor Cathleenhez ér. Puszta kézzel darabokra szedném.
- Ne is mond! És Kevin? Úgy hogy tudom, hogy szerelmes volt az én angyalomba még jobban feldühödöm. Nem merek arra gondolni, hogy a karjaiban tartja. Ha meglátom… - Felálltam és bámultam ki az ablakon, gondolva arra a részletre, amit nem mondtam el Chrisnek...
- Hej, nagyfiú! Tartsd vissza a túlcsorduló gyűlöletedet. Nem kell több probléma.
- Bocs, de tényleg…
- Tudom. Én is úgy érzek.
- Menjünk ki futni. Legalább megnyugszunk egy picit. - ajánlottam fel Zack, hisz reggel is olyan jól esett egy kicsit megutaztatni a gondjaimat, bajaimat. Most meg végképp szükségem volt rá.
- Jó ötlet. - felöltöztünk, megebédeltünk és egészen 6-ig kint voltunk. Nagyon sokat futottunk, de jól is esett. Felmentünk, majd nekiálltunk készülődni. Először is letusoltunk. Kiválasztottam Sue egyik kedvenc tervezőjének öltönyét, melyet még nem látott rajtam. Cipő, maszk és illatszer. Bevetésre kész.
- Zack, bármi is történjen a cél, hogy visszaszerezzük Cathyt és Suet.
- Hajrá, haver!
8 óra előtt már izgalomban égtünk, de sehol sem találtuk őket...
- Zack, menjünk a konyhába. Keressük meg Willow-t, és érdeklődjünk, hogy itt vannak-e a lányok, vagy még le sem jöttek.
A konyhába nagy zűrzavar uralkodott. Házimanók rohangásztak. Ételek, és italok készültek. Willow a sütő előtt állt. Épp egy almapitét nézett.
- Willow!
- Igen, úrfi. Segíthetek valamibe?
- Igen. Meg tudná mondani, hogy Cathleen és Susan kisasszony lejöttek már?
- Nem hiszem, úrfi, de ha ragaszkodik hozzá, akkor megnézem.
- Megkérnélek.
- Várjanak meg. Mindjárt jövök. - pár perc múlva Willow lejött, és közölte velünk, hogy a lányok még készülődnek. Chris vett egy mély levegőt.
- Nyugi, haver, menni fog! - nyugtattam, habár én sem voltam túl nyugodt, dőleg a Kevinnel való beszélgetésünk tartalma miatt.
Kimentünk egy kicsit levegőzni. Sokáig kint beszélgettünk, üdvözöltük a vendégeket, s csak 10 felé mentünk vissza, higgadtabb állapotban.
Zackre pillantottam, és bólintottam. Kimentünk levegőzni, és kb. 10 felé jöttünk be. A lányokat kerestük, de maszkok, a hatalmas tömeg árjában totál összeomlasztotta a tervünket. Nem találtuk egyik lányt sem. Plusz Cornelia és Sabrina táncolni akart velünk, s nem lett volna szép visszautasítani őket, de ezzel rohamosan repült az idő. Aztán Chrisnek eszébe jutott, hogy varázsolnunk kellene. Ezt hagytuk utoljára, de mivel időközben elmondtam, hogy Kevin le akarja fektetni Susant, előhúztuk a radikálisabb tervet.
Külön váltunk, Chris a pálcájáért szaladt én pedig tovább kerestem. Megláttam, biztos voltam benne, hogy ő volt az. Arany haj, gyönyörű arcvonások, finom stílus, gyémánt kacaj..
Percekig gyűjtöttem a bátorságot, hogy odamenjek hozzá, mert tudtam, ebből patária is lehet. Mire épp elindultam, eltűnt.
Teljesen megőrültem, nem éreztem mást, csak idegességet, dühöt és félelmet. Féltettem őt, nehogy butaságot csináljon... Nem akartam... Nem akartam már csak rá sem gondolni a dologra...
- Mindjárt éjfél!- hallottam a hátam mögül. Elkezdődött a visszaszámlálás, s én dühödten rohantam ki a teremből. Magamhoz szólítottam a pálcámat. nem volt könnyű, egyáltalán nem tudtam koncentrálni.
Amint a kezemben tartottam a varázseszközöm, visszamentem a terembe és én is elkezdtem keresni. Nem volt semmi eredménye, de én annál elszántabban kerestem. Közben Christ követve a bálterem ajtajához rohantam.
- Na megtaláltad a lányokat? - kérdeztem, reménykedve, hogy ő sikerrel járt. - Mintha a föld nyelte volna el őket.
- Nem. És ez nyugtalanít. Biztos, hogy Connor és Kevinnel vannak. - felmordultam, már- már remegtem a dühtől..
- Zack! Zack! - Rebecca, Cathy legkisebb unokahúga, aki mellesleg rajong Leahért idegesen, könnyes szemekkel rohant felém.
- Mi az Becca? - leguggoltunk, hogy egy szintbe legyünk a kislánnyal.
- Kisz! Kéjlek kejes meg Cathy-t. Elment azzal a fiúval.- mondta a mellettem guggoló srácnak.
- Becca, figyelj rám! - fogtam meg a kis kezét. - Sue is velük van?
- Igen. A fiúk elvitték őket a kedvenc helyükje. A fiúk azt mondták, hogy bulizni akajnak.- Chris felállt.
- De hiszen az Párisban van. - mondta Chris.
- Becky, mi a hely neve? - kérdeztem. - Véletlenül nem Magic Drinks & Funny dance?
- De igen.
- A francba! - kiáltott fel Chris. Engem is elfutott a méreg, de inkább ne szólaltam meg, hisz ott volt Becca. Inkbb belecsíptem Christopher combjába. - És szóltak valakinek?- vallatta Chris Beccát.
- A-aaaa.
- Figyelj ide, Becky! Nyugodj meg, menj be, igyál egy juice-t, és ne mondj senkinek semmit, jó? Mi majd visszahozzuk a lányokat.
- De mind a kettőt, jó?
- Hát persze. - Chris megnyugtatta a lányt. - Na eredj - mondta neki, s a lányka beugrándozott a terembe. Egyszerre egyenesedtünk fel.
- Zsupszkulccsal?
- Induljunk!
A zsupszkulcshoz elérni könnyű volt, de onnan nehezebb volt az út. Amint megérkeztünk Franciaországba futásnak eredtünk, hogy minél hamarabb elérjünk a szórakozóhelyre.
Vérfagyasztó sikoly hallatszott a messzeségből. Chris és én összenéztünk. Elkedztünk teljes erőnkből sprintelni. A havas táj, melyet sötét ég takart el, félelmetes párosítást alkotott, s a képet további két szörnyűség rombolta valósággá: a két védtelen lány, két izgága, felhevült srác teste alatt.
Azt hittem, ott helyben szakad meg a szívem. Szörnyű látvány volt, ami elénk tárult. Megiramodtam, s lerántottam a kapálózó Suen tevékenykedő Kevint.
- Most öllek meg te szemétláda! - ordítottam, s a földre tiportam. Behúztam neki egyet, mire ő letaszított magáról és felállt.
- Én legalább betartom az ígéretem! Tudod, milyen édes a kis Sue- kezdett bele gusztustalan mondataiba, miközben behúzott nekem párat.
- Én is betartom! Hozzáértél, most meghalsz!- ordítottam, s behúztam neki egy nagyot. Eleredt az orra vére. Felordított, nekem rontott, lehúzott a földre, s elkezdett püfölni. Lerúgtam magamra, s átgurultunk a másik oldalunkra, én voltam felül, s elintéztem egy kék- lila monoklit a szeme fölött. Lerántott magáról, s belém rúgott, aztán a fejemet célozta meg, de újra visszarántottam a földre, kicsavartam a kezét, olyan pózba, hogy mozdulni se bírjon, mert ha megteszi saját maga töri ki a karját.
De megkaparintotta a pálcámat, s a földre kényszerített míg ő maga felállt.
- Én megjósoltam a nyertest!- kacagott fel. Nem szóltam, csak meglendítettem a lábam, mint egy propellert és kibuktattam, majd rámásztam és tovább ütlegeltem, addig amíg egyik bordája el nem tört.
Mikor már elvesztette az eszméletét, felkeltem. S gúnyosan, undorodva néztem le rá. Akkor jelentek meg Philipék, akik leszedték Christ Connorról.
- Chris! Chris! Térj magadhoz!- rázta meg Philip Christ.
- Mi a jó Merlint kerestek itt?
- Te kérdezed? Te? És én mit mondjak? Dana, Cay barátnője…
- Tudom, hogy ki ő. - mondta Sam.
- Nem találta Cathyt, és nálam érdeklődött, hogy hol van. Beccatól megkérdeztük, és elsírta magát, majd mindent elmesélt. Miért nem szóltatok senkinek te ökör? - Philip nagyon dühös volt.
- Gondolod, hogy volt idő? Siettünk. Ki tudja mi történt volna, ha nem érünk ide. Te kockáztattál volna, ha? Kockáztattál volna? És én vagyok az ökör? Te seggfej! - Philip behúzott egyet Samynek, ami még nekem is "fájt". - Állítsd le magad! - ordítozott. Letérdelt Connor mellé, miközben Rick és Kyle Kevin mellett térdeltek, vizsgálták a szemétládákat. Elkezdtem hátrálni, s egészen megfordultam, hogy Sue segítségére siethessek.
Ott didergett és próbált mozdulni, felülni, de teljesen átfagyott és sokk hatása alatt állt. Könnyek táncoltak le az arcán, át az ajkain, le a hó födte földre. Teli volt sérülésekkel, véres volt, hatalmas horzsolásai voltak, s ruha is alig maradt rajta. Leírhatatlan fájdalmat éreztem, mert bántották Őt.
Leguggoltam mellé.
- Angyalom!- simogattam meg a fejét, miközben lábra segítettem. Meg akart szólalni, de nem hagytam.- Shh, semmi baj, minden okés lesz- csókoltam meg a homlokát és ráterítettem a kabátom.
- Cathy, tündérem, kérlek szólalj meg. - hallottam Cathyt. Ő is borzalmasan festett, meggyötörten, megalázottan.
- Majdnem halálra vertétek ezeket. - szólt Kyle.
- Csodálkozol, bakker? - kérdeztem, s a kezeimbe emeltem Suet, aki erre nyöszörgött egyet.
- Induljunk! - szólt Chris, s válaszol bólintottam.
- Ezekkel mi lesz? - kérdezte Philip. - Nem a mi dolgunk, hogy elvigyük őket. - Dühösen néztem végig a két véeresen fekvő csúszómászón.
- Magasról letojom, hogy mi lesz velük. Tőlem itt rohadhatnak meg.
- A számból vetted ki a szó-t - mondtam, egyetértve Chrissel. Elővarázsoltuk a seprőinket. Két - két lepedőt kötöttünk rájuk, és belehelyeztük a lányokat. Elindultunk.
- A faházban leszünk. Nem akarom, hogy Cathy szülei megtudják, hogy mi történt. Egyenlőre nem. - szólt oda Sam a nagyoknak.
- Nem tarthatod titokban, Chris. - Szólt Rick.
- Ha ügyesek leszünk - válaszoltam - akkor ti kapjátok meg azt a dicsőséget, hogy papolhattok majd nekik.
Gyorsan megérkeztünk a zsupszkulcshoz. Ráügyeskedtük a lányok kezét a bakancsra, magunkhoz fogtuk a seprűket és két perc múlva a birtokon repültünk.
Amint megérkeztünk a házba rögtön rendezkedni kezdtünk. Begyújtottam a kandallót, addig Chris összetolta a lányok ágyait, puha, jó illatú paplanokat varázsolt elő, beágyazott. Aztán együtt átvarázsoltuk a lányok ruháit pizsamára, kitisztítottuk a sebeiket, néhol bekötöztük őket, teát főztünk, majd magunkat is rendbe szedtük.
- Hát nem úgy alakult, ahogy képzeltem- mondta Chris.
- De jobb mint, ahogy alakulhatott volna- mondtam ridegen, miközben Cathy felkiáltott.
- Chris! Chris! - Cathy rémálmodott.
- Csssss… Nyugi, tündérem, itt vagyok! - befeküdt mellé és átölelte.
Én még a teát szürcsölgettem, s elmálazva figyeltem az én szuszogó angyalomat, s végül átöleltem. Talán nekem volt szükségem az ő ölelésére, s édes illatára...
